Szabad Népmiszió Krefeld Egyesület
felekezeten kívüli - független - a teljes Evangélium hirdetése - közhasznúként elismert
felekezeten kívüli - független - a teljes Evangélium hirdetése - közhasznúként elismert
A misszió tevékenységének bemutatása
»Krefeld-i Szabad Népmisszió Egyesület«
»Krefeld-i Szabad Népmisszió Egyesület«
E felekezetmentes misszió célkitüzése az apostoli idők ősi gyülekezetének tanításához és gyakorlatához való teljes visszatérés. Ennek az egész világra kiterjedő missziós tevékenységnek bázisa a Krefeld-i Misszió központja. A helyi gyülekezet – melyben Frank lelkipásztor hosszú évek óta, csaknem az első hónaptól fogva, minden hónap első hétvégén prédikációt tart – gondozását Leonhard Russ, gyülekezet-vezető Paul Schmidt testvérrel, a gyülekezet presbiterével együtt látja el. L. Rusz és E. Frank 1953-ban ismerkedtek meg. Ewald Frank 1955-ben részt vett az amerikai evangélista, William M. Branham Karlsruhe-ban tartott összejövetelein, amelyek maradandó benyomást tettek rá. 1958-ban az akkor már nemzetközileg tevékenykedő evangelista részt vett egy »Voice of Healing« néven megrendezett konferencián, amelyet Gordon Lindsay tiszteletes Dallas-ban (Texas, USA) rendezett. Itt számos világhírűvé vált amerikai evangélistával ismerkedett meg. William Branham minden más szolgálattól eltérő, Jézus Krisztus és az apostolok szolgálatára emlékeztető szolgálata igen nagy benyomást tett rá, 1959-ben belekezdett William M. Branham Amerikában tartott prédikációinak lefordításába. Ő azon a véleményen volt, hogy a független gyülekezetek, akik a teljes Evangéliumot vallották, a szellemi gyarapodást elfogadnák nagy örömmel. De nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges lenne egy önálló missziói tevékenység életre hívása, hogy megvalósuljon egy kizárólagosan a Bibliára alapozott Igehirdetés, miután a teljes Evangélium-gyülekezet vezetői többségben és általánosan elutasították az Istentől felhatalmazott és megbízott szolgálati küldetést, anélkül, hogy magukra vették volna a fáradságot, áttanulmányozni a Szentírástást és megvizsgálni az ő profétikusi szolgálatát az Isten beszéde alapján.
1960-ban elérkezett az idő, hogy Ewald Frank, Leonhard Russ és Paul Schmidt vezetésével – akik még ma is a gyülekezet presbiterei és elöljárói – megalakult a hívekből egy kis közösség, mely először csak házi körben, majd bérelt termekben találkoztak. 1964 áprilisában elismerték közhasznúként a »Krefeld-i Szabad Népmisszió«-t. A következő évek során a misszió tevékenysége kiterjedt Európa határain túlra is. 1964-ban E. Frank misszionáriusként először Ázsiába utazott. Indiában nagy népsereget vonzottak az előadásai, amelyeket Isten különleges áldása övezett. 1968 óta rendszeresen utazott a kelet-európai országokba is, a Szovjetuniót is beleértve. 1968-78 között vasárnaponként Istentiszteletet tartott a Luxemburg-i Rádióban. Ezt követve meghívásokat kapott egész Európából és a világ minden tájáról. Végül 1974-ben húsvétkor felavathatták a saját 550 férőhelyes imaházat. Ezzel kialakult egy – Németország határain már messze túlnyúló – misszós tevékenység.
1976-78-ra azonban már szükségszerűvé vált a misszió központ kibővítése, ezért építési telek lett vásárolva és további két épület hozzáépítve. A Krefeld-i misszió-központ kb. 10.000 km-es területén fekszik az imaház, a gondnoki lakás és a misszió két épülete, valamint 1992 óta egy saját nyomda- és kiadói épület is. Itt kerülnek a kiadott bibliai témájú brossúrák és könyvek 8 nyelvre lefordításra, nyomtatásra és több mint 130 országba szétküldésre. Körülbelül ennyi azon országok száma is, melyeket Ewald Frank személyesen beutazott. Alapjában véve, ez a nemzetközi és független misszió önkéntes adományokból tartja fent magát. Ennélfogva, szó szoros értelemben egy valóságos hit-tevékenységről van szó, amelynek fenntartása és irányítása Isten iránti hitből történik. A könyvek, brossúrák és prédikációk teljesen ingyenesen lesznek az érdeklődők számára elküldve, számla vagy pénzes utalvány mellékelése nélkül. A missziónak nincsenek bejegyzett tagjai.
1960-ban elérkezett az idő, hogy Ewald Frank, Leonhard Russ és Paul Schmidt vezetésével – akik még ma is a gyülekezet presbiterei és elöljárói – megalakult a hívekből egy kis közösség, mely először csak házi körben, majd bérelt termekben találkoztak. 1964 áprilisában elismerték közhasznúként a »Krefeld-i Szabad Népmisszió«-t. A következő évek során a misszió tevékenysége kiterjedt Európa határain túlra is. 1964-ban E. Frank misszionáriusként először Ázsiába utazott. Indiában nagy népsereget vonzottak az előadásai, amelyeket Isten különleges áldása övezett. 1968 óta rendszeresen utazott a kelet-európai országokba is, a Szovjetuniót is beleértve. 1968-78 között vasárnaponként Istentiszteletet tartott a Luxemburg-i Rádióban. Ezt követve meghívásokat kapott egész Európából és a világ minden tájáról. Végül 1974-ben húsvétkor felavathatták a saját 550 férőhelyes imaházat. Ezzel kialakult egy – Németország határain már messze túlnyúló – misszós tevékenység.
1976-78-ra azonban már szükségszerűvé vált a misszió központ kibővítése, ezért építési telek lett vásárolva és további két épület hozzáépítve. A Krefeld-i misszió-központ kb. 10.000 km-es területén fekszik az imaház, a gondnoki lakás és a misszió két épülete, valamint 1992 óta egy saját nyomda- és kiadói épület is. Itt kerülnek a kiadott bibliai témájú brossúrák és könyvek 8 nyelvre lefordításra, nyomtatásra és több mint 130 országba szétküldésre. Körülbelül ennyi azon országok száma is, melyeket Ewald Frank személyesen beutazott. Alapjában véve, ez a nemzetközi és független misszió önkéntes adományokból tartja fent magát. Ennélfogva, szó szoros értelemben egy valóságos hit-tevékenységről van szó, amelynek fenntartása és irányítása Isten iránti hitből történik. A könyvek, brossúrák és prédikációk teljesen ingyenesen lesznek az érdeklődők számára elküldve, számla vagy pénzes utalvány mellékelése nélkül. A missziónak nincsenek bejegyzett tagjai.
A hit alapja
A hit egyedüli forrássa a Szent-Irás, tökéletes alapja és egyetlen vezérfonala a hitnek, az életnek és a tanításának. Isten már jó előre mindent kimondott az Ő prófétái által az Ó-Testamentúmban és az Ő apostolai által az Új Testamentumban. A Biblia Isten befejezett tanúságtétele, ahhoz – mint egy örökérvényü végrendelethez,– semmit sem lehet hozzátenni.
A Krefeld-i Szabad Népmisszió különbözik minden olyan korábbi ébredési mozgalmaktól, amelyel meg lett ajándékozva a Jézus Krisztus gyülekezete a reformáció óta. Minden előttünk lévő ébredési mozgalom megszerveződött egy hitfelekezetben és saját gyülekezeteket alapítottak. Mi abban látjuk feladatunkat, hogy a kinyilatkoztatott Ige hirdetése által közhírré tegyük Isten teljes üdvhatározatát az emberiséggel, mely nélkülözhetetlen a tökéletesség eléréséhez. Ebben az értelemben felajánljuk szolgálatunkat a már létező gyülekezeteknek, közösségeknek — Isten népének világszerte, felekezeti hovatartozásuktól függetlenül. Ebbből az Igehirdetésből kifolyólag nem létesülhetnek új gyülekezeti szervezetek, amelyek a Krefeldi misszió központnak ún. alárendeltjei lennének, ellenben az eredmény egy a Jézus Krisztusnak előkészített gyülekezet lesz, emberek akiket Ő maga hív és keres meg Önmagának, legyenek azok bárhol.
Közösségünk semmiképpen nem állítja és nem igényli magának azt, hogy egyedi lenne tekintettel az üdvrevezetésre, annál inkább az »Eklézsia« egy részeként, legyen alkotója az élő Isten élő gyülekezetének mindazokkal együtt akik Isten beszédén át az »elhivatottakhoz« és a »kiválasztottakhoz« tartoznak. Ennélfogva nem létezik ember, akire mint alapítóra hivatkozna, annál inkább folytatása és továbbítása az Isten Szellemétől létrehozott utolsó ébredésnek azzal a céllal, hogy az ÚR maga építse és tökéletesítse az Ő gyülekezetét.
A Jézus Krisztus örökérvényű Evangéliumával kapcsolatos Igehirdetésnek, a Szentírás alapján mindig kétoldalú a kihatása van:
- Előszőr is szembesítve van az ember az ítélettel, tudniillik az ő jogszerű elítélésével valamennyi törvényáthágások miatt, ami mindnyájunkat érint, mivel esendő emberek lévén ezeket állandóan áthágjuk.
- Másodszor a hit az az Isteni erő, amely Isten beszédének hirdetése alapján jön létre, ennek következménye a lélek megmentése és az Isten előtti tökéletes megigazulása, így szembe néz az ember Isten ítéletével.
Mindazonáltal a bűnös ember megigazulása nem jelenti azt, hogy a bűn igazolható. Csak aki személyesen elfogadja és magáévá teszi Isten kegyelmi ajánlatát, az részesülhet a megigazulásban, így megalapíthatja az ő elhivatottságát és eleve elrendeltetését. Aki azonban eldobja magától, az maga is elvettetik; aki nem fogadja el, ő sem lesz elfogadva.
A Szent-Írás nagyon egyértelmü mindabban, amiről tanuságot tesz. Csak ennek emberi magyarázata sokféle és bőséges terjedelmü. Ebből kifolyólag és a kinyilatkoztatott Igazság és Ige iránti szeretetböl, határozottan elutasítjuk az Ige mindenféle emberi értelmezését ill. interpretációját.
Csak amit az apostolok az Újszövetgségben leírtak, azok írásbeli hagyatéka, csak azt lehet valójában »apostoli tanításnak« nevezni. Csak amiről a Biblia valósággal és egyértelmüen tanúságot tesz, csak azt lehet »bibliainak« nevezni. Csak ami maga Jézus Krisztustól származik, csak azt lehet »kereszténynek« nevezni. Ugyanúgy visszaútasítunk minden zsinati határozatot, amelyek a történelem folyamán lettek létrehozva és kikoholva, ez nem más mint emberi hozzátétel és az eredeti Ige hamisítása.
Az egyedüli egy Istenben vetett hit, Akin kívül nem létezik más és Aki az Ő sokféle módján kinyilatkoztatta Önmagát mint Alkotó, Megtartó, Megmentő, Király, Bíró stb., ez a mi hitünk kötelezö alapja.
A nikaia-konstantinápolyi hitvallás tanait, mint nem bibiliai tanítást, összességében elutasítjuk. Ezekben a többek között ez olvasható: »… Isten egyetlen Fia, aki az Atyától született az egész világ szeme láttára, Istenből Isten, Világosságból Világosság, igazságos Isten született az igazságos Istenből, nem teremntett, az Atyával egyenlő lényben … « A Bibliában sehol sincs egyetlen célzó utalás sem egy olyan mennyei Fiú születésére, akit az Atya hozott volna a világra. Az igaz/való apostoli hitvallás kizárólagosan a Bibliában áll írva. A dogmák történelmei, az egyházi ismeretelméleteket tartalmazzák magukban.
Isten egy. Nem három személyből összetevődő mindenütt jelenvaló Isten, mindenttudó és örök, nem három személy osztozik a mindenhatóságon, nem három egyezik meg egymással, hanem az egyedüli egy, Mindenható, örök Isten, aki már az idők kezdetétől fogva, sokféle módon megismertette magát, az Új Szövetségben kinyilatkoztatta magát a mi megmentésünkre Atya gyanánt a mennyben, a Fiúban Immánuel gyanánt = »Velünk az Isten« a földön és a Szent Szellem által. A »Fiúra« az egész Ó-Testamentumban utalás lett téve, Ő az aki Szellemtől lett fogantatva, Máriától született, hústestben megjelent Megváltó, az »Elsőszülött« sok atyafi között. Az Ő helyettes szenvedése és halála révén, Isten minden fiai és lánya megbékélésre került az Ő Mennyei Atyájukkal. A Jézus Krisztusról szóló Evangélium hirdetése által meg akarjuk ismertetni az emberekkel Isten Üdvhatározatát, úgy hogy egy személyes üdvrevezetö átélésben lehessen részük. Így átélheti az ember a maga megtérését — az ő elméjének megújulását, azáltal hogy elhagyja a széles útat, bensőleg megújul, és újjászületik Isten Igéje és a Szent Szellem által egy élő reménységre.
Isten az embert az Ő kémpására teremtette az Ővele való közösségre. Ám a bűneset által megszakadt / összetört a kapcsolat az Alkotó és az Őáltala teremtett ember között.
A csábításnak bukás lett az eredménye, amelynek útján létrejött egy mag. Ezért állította fel Isten közvetlenül a bűneset után az ellenségeskedést a két mag között és arra ítélte Évát, hogy fájdalommal szüljön gyermekeket.
Ugyanebben az összefüggésben adatott az első Ígéret tekintettel a Messiás eljövetelére aki mint asszonytól született »isteni Mag« jön a vilägra és aki az elátkozott kígyó fejét széttapossa.
A természetes alkotás kezdetén, a Sátán az emberiséget, az Éva csábítása és az Ádám áthágása által magával ragadta a bűnesetbe, és így befolyást és hatalmat szerzett magának az egész alkotás fölött, amely mármost az engedetlenség és törvényszegés miatt Istentől elszakadt, és a halál martalékává vált.
A természetfeletti alkotás kezdetén Isten kiragadta a Sátán markából az elesett emberiséget a második Ádám által, azáltal, hogy Máriát árnyékolta, és így nemzés által a Szellem útján e világra született Isten Fia, hogy jóvátegye a kárt a Megváltás és Megbékéltetés útján, és újra helyreállítsa az ember Istennel való közösségét.
Az elveszett emberiségnek megváltásának a titka abban áll, hogy maga a Megváltó, Ige gyanánt – ami kezdetben volt teljes egészében hústestet, következetesen teljesen emberré vált, hogy így az Ö hústestében meghaljon és a Feltámadás által a pokol és a halál felett győzelmet arasson. De mert a bűneset hús és vér útján jött létre, szükségszerüen az elesett ember megmentése is a Megváltó hústestének a feláldozása útján jöhetett csak létre, aki a Golgotai keresztfán kiontotta az Ő szent vérét, amelyben Isteni élet vala.
A Krefeld-i Szabad Népmisszió különbözik minden olyan korábbi ébredési mozgalmaktól, amelyel meg lett ajándékozva a Jézus Krisztus gyülekezete a reformáció óta. Minden előttünk lévő ébredési mozgalom megszerveződött egy hitfelekezetben és saját gyülekezeteket alapítottak. Mi abban látjuk feladatunkat, hogy a kinyilatkoztatott Ige hirdetése által közhírré tegyük Isten teljes üdvhatározatát az emberiséggel, mely nélkülözhetetlen a tökéletesség eléréséhez. Ebben az értelemben felajánljuk szolgálatunkat a már létező gyülekezeteknek, közösségeknek — Isten népének világszerte, felekezeti hovatartozásuktól függetlenül. Ebbből az Igehirdetésből kifolyólag nem létesülhetnek új gyülekezeti szervezetek, amelyek a Krefeldi misszió központnak ún. alárendeltjei lennének, ellenben az eredmény egy a Jézus Krisztusnak előkészített gyülekezet lesz, emberek akiket Ő maga hív és keres meg Önmagának, legyenek azok bárhol.
Közösségünk semmiképpen nem állítja és nem igényli magának azt, hogy egyedi lenne tekintettel az üdvrevezetésre, annál inkább az »Eklézsia« egy részeként, legyen alkotója az élő Isten élő gyülekezetének mindazokkal együtt akik Isten beszédén át az »elhivatottakhoz« és a »kiválasztottakhoz« tartoznak. Ennélfogva nem létezik ember, akire mint alapítóra hivatkozna, annál inkább folytatása és továbbítása az Isten Szellemétől létrehozott utolsó ébredésnek azzal a céllal, hogy az ÚR maga építse és tökéletesítse az Ő gyülekezetét.
A Jézus Krisztus örökérvényű Evangéliumával kapcsolatos Igehirdetésnek, a Szentírás alapján mindig kétoldalú a kihatása van:
- Előszőr is szembesítve van az ember az ítélettel, tudniillik az ő jogszerű elítélésével valamennyi törvényáthágások miatt, ami mindnyájunkat érint, mivel esendő emberek lévén ezeket állandóan áthágjuk.
- Másodszor a hit az az Isteni erő, amely Isten beszédének hirdetése alapján jön létre, ennek következménye a lélek megmentése és az Isten előtti tökéletes megigazulása, így szembe néz az ember Isten ítéletével.
Mindazonáltal a bűnös ember megigazulása nem jelenti azt, hogy a bűn igazolható. Csak aki személyesen elfogadja és magáévá teszi Isten kegyelmi ajánlatát, az részesülhet a megigazulásban, így megalapíthatja az ő elhivatottságát és eleve elrendeltetését. Aki azonban eldobja magától, az maga is elvettetik; aki nem fogadja el, ő sem lesz elfogadva.
A Szent-Írás nagyon egyértelmü mindabban, amiről tanuságot tesz. Csak ennek emberi magyarázata sokféle és bőséges terjedelmü. Ebből kifolyólag és a kinyilatkoztatott Igazság és Ige iránti szeretetböl, határozottan elutasítjuk az Ige mindenféle emberi értelmezését ill. interpretációját.
Csak amit az apostolok az Újszövetgségben leírtak, azok írásbeli hagyatéka, csak azt lehet valójában »apostoli tanításnak« nevezni. Csak amiről a Biblia valósággal és egyértelmüen tanúságot tesz, csak azt lehet »bibliainak« nevezni. Csak ami maga Jézus Krisztustól származik, csak azt lehet »kereszténynek« nevezni. Ugyanúgy visszaútasítunk minden zsinati határozatot, amelyek a történelem folyamán lettek létrehozva és kikoholva, ez nem más mint emberi hozzátétel és az eredeti Ige hamisítása.
Az egyedüli egy Istenben vetett hit, Akin kívül nem létezik más és Aki az Ő sokféle módján kinyilatkoztatta Önmagát mint Alkotó, Megtartó, Megmentő, Király, Bíró stb., ez a mi hitünk kötelezö alapja.
A nikaia-konstantinápolyi hitvallás tanait, mint nem bibiliai tanítást, összességében elutasítjuk. Ezekben a többek között ez olvasható: »… Isten egyetlen Fia, aki az Atyától született az egész világ szeme láttára, Istenből Isten, Világosságból Világosság, igazságos Isten született az igazságos Istenből, nem teremntett, az Atyával egyenlő lényben … « A Bibliában sehol sincs egyetlen célzó utalás sem egy olyan mennyei Fiú születésére, akit az Atya hozott volna a világra. Az igaz/való apostoli hitvallás kizárólagosan a Bibliában áll írva. A dogmák történelmei, az egyházi ismeretelméleteket tartalmazzák magukban.
Isten egy. Nem három személyből összetevődő mindenütt jelenvaló Isten, mindenttudó és örök, nem három személy osztozik a mindenhatóságon, nem három egyezik meg egymással, hanem az egyedüli egy, Mindenható, örök Isten, aki már az idők kezdetétől fogva, sokféle módon megismertette magát, az Új Szövetségben kinyilatkoztatta magát a mi megmentésünkre Atya gyanánt a mennyben, a Fiúban Immánuel gyanánt = »Velünk az Isten« a földön és a Szent Szellem által. A »Fiúra« az egész Ó-Testamentumban utalás lett téve, Ő az aki Szellemtől lett fogantatva, Máriától született, hústestben megjelent Megváltó, az »Elsőszülött« sok atyafi között. Az Ő helyettes szenvedése és halála révén, Isten minden fiai és lánya megbékélésre került az Ő Mennyei Atyájukkal. A Jézus Krisztusról szóló Evangélium hirdetése által meg akarjuk ismertetni az emberekkel Isten Üdvhatározatát, úgy hogy egy személyes üdvrevezetö átélésben lehessen részük. Így átélheti az ember a maga megtérését — az ő elméjének megújulását, azáltal hogy elhagyja a széles útat, bensőleg megújul, és újjászületik Isten Igéje és a Szent Szellem által egy élő reménységre.
Isten az embert az Ő kémpására teremtette az Ővele való közösségre. Ám a bűneset által megszakadt / összetört a kapcsolat az Alkotó és az Őáltala teremtett ember között.
A csábításnak bukás lett az eredménye, amelynek útján létrejött egy mag. Ezért állította fel Isten közvetlenül a bűneset után az ellenségeskedést a két mag között és arra ítélte Évát, hogy fájdalommal szüljön gyermekeket.
Ugyanebben az összefüggésben adatott az első Ígéret tekintettel a Messiás eljövetelére aki mint asszonytól született »isteni Mag« jön a vilägra és aki az elátkozott kígyó fejét széttapossa.
A természetes alkotás kezdetén, a Sátán az emberiséget, az Éva csábítása és az Ádám áthágása által magával ragadta a bűnesetbe, és így befolyást és hatalmat szerzett magának az egész alkotás fölött, amely mármost az engedetlenség és törvényszegés miatt Istentől elszakadt, és a halál martalékává vált.
A természetfeletti alkotás kezdetén Isten kiragadta a Sátán markából az elesett emberiséget a második Ádám által, azáltal, hogy Máriát árnyékolta, és így nemzés által a Szellem útján e világra született Isten Fia, hogy jóvátegye a kárt a Megváltás és Megbékéltetés útján, és újra helyreállítsa az ember Istennel való közösségét.
Az elveszett emberiségnek megváltásának a titka abban áll, hogy maga a Megváltó, Ige gyanánt – ami kezdetben volt teljes egészében hústestet, következetesen teljesen emberré vált, hogy így az Ö hústestében meghaljon és a Feltámadás által a pokol és a halál felett győzelmet arasson. De mert a bűneset hús és vér útján jött létre, szükségszerüen az elesett ember megmentése is a Megváltó hústestének a feláldozása útján jöhetett csak létre, aki a Golgotai keresztfán kiontotta az Ő szent vérét, amelyben Isteni élet vala.
Vízbemerítkezés - Keresztség
Apostoli mintára csak a hívőkké lett embereket lehet vízbemeríteni (keresztség) a feltámadott Úr beszéde szerint: »Aki hisz és megkeresztelkedik …«. Ennek kivitelezése egy egyszeri alámerítés által történk, úgy ahogy az első évszázadokban még gyakorolvalett az apostolok idejében. A vízzel való behintésnek és locsolásnak semmi bibliai alapja nincsen, a kényszerkereszténység korszakából ered – és mind a mai napig bibliaellenes, mert alapvetöen a csecsemőt, akit nem lehet megkérdezni, szintén eröszaknak vetik alá.
Péter, az első óra embere, az újtestamentumi gyülekezet megalapításának a napján kijelentette, mint Isten felhatalmazottja a Szent Szellem ihletése és vezetése alatt: »Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára és veszitek a Szent Szellem ajándékát.« (Ap.Csel.2:38), mert: »… az Ő nevének alapján hirdetve kell legyen a megtérés valamennyi népek között a bűnök bocsánatára … « (Luk.24:47).
A keresztség bizonyságul szolgál a hívővé lett emberek számára, hogy a bűneik megbocsáttatnak, és ennek igazolásaként engedelmeskedve keresztelkednek meg.
Ennek gyakorlatát így igazolják az apostolok, Filep és Pál apostol is, prédikálták a bemerítkezést és a missziói parancsot a Máté 28:19-ből a szó szoros értelmében beteljesítették. A feladatot nem formálisan ismételgették, hanem megértették, hogy az Új-Testamentumi Szövetségbeli Jézus Krisztus Nevéről van szó, amelyben kinyilatkoztatta magát az egyedüli egy Igaz Isten, Atya, Fiú és a Szent Szellem által, egyedül Őbenne van az Isteni üdvösség. Mert így parancsolta az Úr: »…és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevére …« Határozottan, hogy Isten Atya, mindazonáltal ez nem egy név. A Fiú sem egy név, hanem az Ő ki- és mivoltáról tanuskodik, és pontosan úgy a Szent Szellem sem név, ezek mind megnevezések. A bemerítési parancs az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevére szól, ez pedig így hangzik: Úr Jézus Krisztus. Erről tanuskodik a biblia tanítása és az apostolok gyakorlata. Így lettek bemerítve az őskereszténységben mindannyian az Úr Jézus Krisztus nevében, amint az egyháztörténelem is igazolja, még hosszú ideig az apostoli időket követően.
Péter, az első óra embere, az újtestamentumi gyülekezet megalapításának a napján kijelentette, mint Isten felhatalmazottja a Szent Szellem ihletése és vezetése alatt: »Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára és veszitek a Szent Szellem ajándékát.« (Ap.Csel.2:38), mert: »… az Ő nevének alapján hirdetve kell legyen a megtérés valamennyi népek között a bűnök bocsánatára … « (Luk.24:47).
A keresztség bizonyságul szolgál a hívővé lett emberek számára, hogy a bűneik megbocsáttatnak, és ennek igazolásaként engedelmeskedve keresztelkednek meg.
Ennek gyakorlatát így igazolják az apostolok, Filep és Pál apostol is, prédikálták a bemerítkezést és a missziói parancsot a Máté 28:19-ből a szó szoros értelmében beteljesítették. A feladatot nem formálisan ismételgették, hanem megértették, hogy az Új-Testamentumi Szövetségbeli Jézus Krisztus Nevéről van szó, amelyben kinyilatkoztatta magát az egyedüli egy Igaz Isten, Atya, Fiú és a Szent Szellem által, egyedül Őbenne van az Isteni üdvösség. Mert így parancsolta az Úr: »…és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevére …« Határozottan, hogy Isten Atya, mindazonáltal ez nem egy név. A Fiú sem egy név, hanem az Ő ki- és mivoltáról tanuskodik, és pontosan úgy a Szent Szellem sem név, ezek mind megnevezések. A bemerítési parancs az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevére szól, ez pedig így hangzik: Úr Jézus Krisztus. Erről tanuskodik a biblia tanítása és az apostolok gyakorlata. Így lettek bemerítve az őskereszténységben mindannyian az Úr Jézus Krisztus nevében, amint az egyháztörténelem is igazolja, még hosszú ideig az apostoli időket követően.
Úrvacsora
Az úrvacsora bibliai módon van megünnepelve. A résztvevők számának megfelelően, egy kovásznélküli kenyeret sütünk. Ez a kenyér imádság által megáldatik, azután megtöretik és mindnyájan részt vesznek ennek elfogyasztásában. A pohár, amelyben bor található, hasonlatosan megáldatik imádság által és mindnyájan isznak belőle. Ez egy »megemlékezővacsora« a mi Urunk és Megváltónk szenvedése és halálára, aki az Ő saját testének feláldozása és az Ő vérének kiontása által megfizette az Ő tulajdon gyülekezetéért a váltságdíjjat.
Jézus Krisztus visszajövetele
Meg vagyunk győződve arról, hogy a Jézus Krisztus visszajövetele reálisan egy küszöbön álló esemény, amint a Szent-Írásban legnyűgöző módon meg lett ígérve. A mi Urunk maga mondotta, hogy kísérjük figyelemmel az idők jeleit, ennek időpontját azonban meg ne határozzuk, mert idejét és óráját senki nem ismerheti. Továbbá meg vagyun róla győződve , hogy napjainkban valóban beteljesednek a bibliai próféciák, annak minden módjában úgy, amint a mi Urunk maga jelezte a végidő jeleiként, különösen az Izráel népét illetően.
Jézus Krisztus visszajövetele azonos az első feltámadással; ez megtörténik az ezeréves békebirodalom kezdete előtt. »Boldog és szent , akinek részevan az első feltámadásban, ezeken nincs hatalma a második halálnak, lesznek az Istennek és a Krisztus nak papjai és uralkodnak Ő vele ezer esztendeig.« A második feltámadás Jézus Krisztus ezeréves királyi uralma után fog bekövetkezni, amikor minden ember, aki valaha is élt a földön, meg kell jelenjen a »Krisztus ítélőszéke« előtt (Jel.20rész).
Jézus Krisztus visszajövetele azonos az első feltámadással; ez megtörténik az ezeréves békebirodalom kezdete előtt. »Boldog és szent , akinek részevan az első feltámadásban, ezeken nincs hatalma a második halálnak, lesznek az Istennek és a Krisztus nak papjai és uralkodnak Ő vele ezer esztendeig.« A második feltámadás Jézus Krisztus ezeréves királyi uralma után fog bekövetkezni, amikor minden ember, aki valaha is élt a földön, meg kell jelenjen a »Krisztus ítélőszéke« előtt (Jel.20rész).
William M. Branham
Mi hisszük és köszönettel elfogadjuk a William Branham szolgálatát, aki Istennek egy kiválasztott eszköze volt a mi időnkben, elhivatása a Pál apostoléhoz hasonlóan természetfeletti módon történt és az összgyülekezetnek áldására szolgált. Ahogy azt a biblia és a nemzetközi egyháztörténelem is igazolja, Isten mindig közvetlen elhívás útján állított szolgálatba férfiakat az Ő különös feladatainak végrehajtására. Az egyházak — és szabadegyházakban különösen közismertek azok, akik a reformáció óta léptek fel. Mivel most Isten beszédének alapján az utolsó prófétikus időszakaszban élünk, Isten az Ő ígéreteinek alapján nem egy reformátort küldött el, hanem egy valóságos prófétát — egy látnokot. William M. Branham egy Istentől küldött ember volt a mi időnkben, éppen úgy mint Kersztelő János volt az ÚR Jézus első eljövetelekor. Ahogy azt az Egyesült Államokban valamennyi híres evangélista igazolni tudja, hogy ő volt az az ember, akin keresztül Isten elérte a II. világháború után a szellemi ébredést és a szellemi megújulást eredményező áttörést, amely aztán az egész földkerekségre kihatott. Valamennyi evangélista missziós tevékenysége rá vezethető vissza, melynek keretében a Teljes Evangélium „üzletemberei“ megmozdultak, és amely tevékenység Demos Shakarian vezetésével kezdődött meg, ezzel közvetetten megindult a David DuPlessis által éltere hívott teljes karizmatikus mozgalom is, noha ami az Evangélium hirdetését illeti, megmaradtak az ő hagyományos tanítási rendszerüknél. William Branham foglalkozik az ő prédikációiban valamennyi titokzatos összefüggéssel, melyek megtalálhatóak az 1.Mózes 1-től a Jelenések könyvéig Isten beszédében, noha ezek nem voltak még mind láthatóak az ő beteljesedési világosságukban; az ő tanúbizonyságai soha nem múlták felül a Szent-Írás tanúbizonyságait (nem mentek túl azon amit a Biblia tanít). William Branham számára egyedül a Bibilia volt Isten abszolútuma. Számtalanszor említette meg az ő prédikációiban: »Az én szavaim egy ember szavai, ez csődöt is mondhat, ám Isten beszéde amit hirdetek, az tévedhetetlen és kétségtelenül megmaradnak az örökkévalöságig.« Különösképpen nemzetközileg elismert dolog az is, hogy »A hét gyülekezeti korszak magyarázata« címü könyvben, egy nyilatkozat áll az 1977-es évre vonatkozóan. Különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy ez a könyv nem William Branhamtól származik. Ennek tulajdonképpeni szerzője Dr. Lee Vayle, aki, különböző számitási tételeket alkalmazva, úgy tekintette, hogy az 1977-es év egy jubileumi esztendő (egy jubileumi esztendő/kürtölésnek esztendeje (a Károlyi fordításban)), amelyben a világi rendszer összeomlik, véget ér és megkezdődik az Ezeréves Békebirodalom. Ewald Frank már 1973-ben utalást tett az ő Körlevelében arra, hogy ez a nyilatkozat nem W. Branhamtól származik és hogy Jézus Krisztus visszajövetelének idejét és óráját senki nem tudja. Ezt az ún. »Branham követői«, akik különböző feltevéseket hoznak elő, nagyon zokon vették, és azóta megszakadt a kapcsolat az Egyesült Államokban elő testvérekkel. A Krefeldi Szabad Népmissziónak semmi köze nincs az úgynevezett »Branham-gyülekezetekhez«, akik elhagyták a bibliai alapokat, annál inkább a Jézus Krisztus gyülekezetével, amelyben szolgálatba lett állítva W.Branham is. Számunkra egyedül a Szent-Írás a mérvadó minden tekintetben. Azok a tanítások, melyek Branhamra utalnak, de a Bibiliában nincsenek igazolva, félreértésekből vagy egyéni értelmezésekből adódnak, ez gyakorlatilag ismételten megtörtént minden vallásfelekezetben, hogy a Szent-Írást, a Pál apostol leveleit, félre- vagy egyáltalán meg sem értették (amint Péter be is számol róla 2.Pét.3:14-18), az egyháztörténelem folyamán. Branham nem volt sem vallás- sem semmilyen gyülekezet alapító, hanem egy Istentől küldött ember, akinek feladata abban állt, hogy visszavezessen minket Isten eredeti beszédéhez és az igazi Igehirdetéshez.
A Krefeld-i Szabad Népmisszió nem a hit tárgyaként tekint a prófétákra és apostolokra, hanem ők eszközök Isten kezében, akiket mindazok elfogadnak, akik teljes szívvel hiszik Isten ígéretét úgy, ahogyan az Igében írva áll.
Ha Istennek egy közvetlen elhivásáról és küldetéséről van szó, akkor beteljesedik az, amit a mi Urunk mondott: »Aki befogad titeket, Engem fogad be, és aki Engem befogad, azt fogadja be, aki elküldött Engem. Aki befogad egy prófétát, az ő próféta kivoltáért, egy próféta jutalmát fogja kapni …« (Máté 10:40) és hasonlatosan az is: »Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja azt akit küldök, abban az időben amikor Én küldöm őt, Engem fogad be; aki pedig Engem befogad, azt fogadja be, aki Engem elküldött« (Ján.13:20).
Mi lesz majd mindazokkal, akik elmennek eme Istentől életre hívott szolgálat mellett, ha a következő nyilatkozat igaz, amely Branham testvérrel tudatva lett, az ő elhivásakor? »Amint elküldetett Keresztelő János, Jézus Krisztus első eljövetele előtt előhírnökként egy üzenettel, akként amaz üzenet is, amely reád lett bízva, előhírnöke lesz a Jézus Krisztus második eljövetelének.«
Mindazok akik többet szeretnének megtudni és irodalom formájában is tájékoztatást szeretnének kapni a Branham testvér szolgálatáról, érezzék magukat szabadon és vegyék fel velünk a kapcsolatot.
